1919-ben, amikor az influenzajárvány megölt 40 millió embert (valószínű az USA-ban), volt egy orvos, aki sok farmert megltogatott, hogy megpróbáljon segíteni a járvány elterjedésében. Egyszer egy családhoz érkezett, és csodálkozott, hogy mindenki egészséges. A feleség közölte, hogy egy edényben hámozatlan hagymát tartanak a szobában. Az orvos nem akarta elhinni, és kérte, hogy vizsgálhassa meg a hagymát mikroszkóppal. A hagymában megtalálta az influenza vírust. Szemmel láthatóan a hagyma bevonzotta a mikrobát, így tartva a családot egészségesen.
A cikk írója hallott egy történetet a fodrászától. Néhány éve az alkalmazottai és sok kuncsaftja is influenzások voltak. A következő évben több edényben hagymát helyezett el különböző helyre a fodrász helyiségben. Meglepetésére senki sem betegedett meg az alkalmazottai közül.
Egy másik eset: Egy illetőnek tüdőgyulladása volt. A hagyma mindkét végét levágta, majd az egyik végét felszúrta egy villára, majd a villa nyelét beleállította egy vázába, és a beteg páciens mellé helyezte az éjszakára. Reggelre a hagyma fekete lett a mikrobáktól. A cikk írója is kipróbálta ilyen esetben a hagymát, és utána jobban érezte magát.
A megmaradt szeletelt nyers hagyma MÉRGEZŐ
Vagy süssük le azonnal vagy dobjuk ki. A szendvicsbe rakott hagyma is másnap veszélyes. A fenti cikk szerint a megmaradt hagyma bevonzza a mikrobákat még egy éjszaka is, és másnap elkészítve nagyon mérgező lehet a mikrobák toxinjai miatt: gyomorrontást, epegyulladást és ételmérgezést okoz ( nem okozhat!).
A romlott majonézes hagymás krumpli nem a majonéztől romlott.
A liliomfélék családjába tartozó vöröshagyma (Allium cepa) táplálékként és gyógyító növényként legalább 6000 éve használatos. Időszámításunk előtt 3600-ban a Kheopsz-piramist építő rabszolgáknak rengeteg vöröshagymát és fokhagymát adtak erőnlétük fenntartására. A Biblia egyes sorai arról tanúskodnak, hogy az ókori zsidók is fogyasztották a különféle hagymákat, és az ókori görögök szintén termesztettek hagymaféléket.
A liliomfélék családjába tartozó vöröshagyma (Allium cepa) táplálékként és gyógyító növényként legalább 6000 éve használatos. Időszámításunk előtt 3600-ban a Kheopsz-piramist építő rabszolgáknak rengeteg vöröshagymát és fokhagymát adtak erőnlétük fenntartására. A Biblia egyes sorai arról tanúskodnak, hogy az ókori zsidók is fogyasztották a különféle hagymákat, és az ókori görögök szintén termesztettek hagymaféléket.
Pápai Páriz Ferenc erdélyi orvos-író a pestis tárgyalásakor a járványok idején fogyasztandó növények között említi meg a vöröshagymát, de sokféle egyéb alkalmazási módról is beszámol. A vöröshagyma a magyar népi orvoslásban, minden bajt gyógyító növényként volt ismeretes. Leginkább bőrgyulladások, kelések /pl. körömgyulladás/ érlelésére használták a húsos leveleiből készített pépet, melyet valamilyen vékony szövet közé helyezve tettek a sérült és gyulladt bőrfelületre. A pépes borogatást napjában többször kicserélték, és azt a kelések kifakadásáig, vagy a gyulladás megszűnéséig alkalmazták.
A köhögés csillapításának egyik ma is jól ismert szere a hagymatea, melyet vidékenként eltérő módon /az egész hagymából, vagy annak csak a burokleveleiből/ készítenek el, és azt cukorral, mézzel vagy mindkettő nélkül fogyasztják. A hagymából készült főzetet emésztőrendszeri rendellenességek, pl. fokozott bélgáz képződés megszüntetésére, bélgörcsök oldására és bélgiliszták hajtására is használják.
A növény hagymái a fokhagymához hasonlóan többféle kéntartalmú vegyületet tartalmaznak, melyek a vöröshagyma felvágásakor vagy összetörésekor az allináz enzim jelenlétének köszönhetően először egyszerű, instabil kénvegyületekké, majd pedig szulfidokká alakulnak át. Elsősorban ezek, de más egyéb vegyületek is felelősek a hagyma izéért. A vöröshagyma e vegyületek mellett fenol savakat, különféle szterolokat, szaponinokat, cukrokat, vitaminokat/ A, B-1, B-2, C/, pektint és antocianinokat is tartalmaz.
A vöröshagyma koleszterin és vércukorszint-csökkentő hatásait állatkísérletekkel igazolták, a vércukorszint-csökkentő hatást pedig klinikai kísérletekkel is alátámasztották. Ezek mellett vérlemezkék összecsapódását gátló, valamint antibakteriális és gombaellenes hatását is megfigyelték. A kísérletek eredményei alapján a vöröshagyma rendszeres fogyasztásának szerepe lehet például az érelmeszesedés megelőzősében, a kórosan magas vérnyomás csökkenésében, valamint a gyomorrák kialakulásának megelőzésében, illetve rizikójának csökkentésében.